Egy kicsit őrült...

A Meztelen ebéd mindig felvidít. Olyan borzalmasan depresszív, szürke, reménytelen és nyomasztó, mint egy pompásan sikerült görbe este után jagermeistert felböfögve, orrunkban csak a cigikormot érezve halálosan fáradtan ébredni egy jéghideg reggelen. A tudat, hogy ilyen rossz azért soha nem lesz, mindig megszépíti a viszonylagos kis nyomorunkat. Nem mintha most olyan állati depressziósak lennénk...Csak fáradtak...Egy ilyen zseniális könyvet azért nem csak terápiaként jó olvasni.