Lovasi, aki kurva jó szövegeket is tud amúgy írni, le van ragadva a tollak, vér, isten, vasak, alma, dugás, kukorica, autók, olaj egyre tovább gondolásán. Biztos nem sok fontos dolog van, amit ezekkel nem lehet kifejezni... De talán mégis. De ha ő nem tud, nem nagy csoda, hogy mi sem tudunk beszélgetni. Az emberek képtelenek beszélgetni. Több órát viccekkel elütni a leghaszontalanabb dolog a Földön. Előregyártott, mások által kigondolt paneleket egymáshoz csapkodni nem társalgás. Mintha mindenki csak tátogna.
A várakozás izgalma. A várakozás unalma. A söröskorsóra tapadt por. Elfogyott. Nem rendelsz újat akkor sem. A szomszéd asztalnál a pasi a munkaügyre megy holnap. Cigi. Ismét. A szemben lévő asztalnál a srác kimenne hajóra külföldre. Óra. Hazamegyek. Fészkelődés. Ötödik póz. Mosolyogsz. Semmi baj én is csak most. Jöhet még egy sör. Persze én is csóró vagyok. Akkor vegyél az enyémből. Ez kurva jó. Röhögés. A korlát alján van egy kis rozsdafolt. Össze kell tolni két asztalt. De jó sokan. Miért mondok el mindent kétszer mindig. Pedig biztos figyelnek. Jó sztori nem lehet megunni ugye. Még ne csak most kezdtük a hangulat is jó. Hát ennyien maradtunk. A fél seggem zsibbad már. De jól esik minden korty ma. Még egy doboz pirosat ja. Megyek hugyozni. De jó hogy neked is kell tudjuk folytatni a beszélgetést. Záróra. Nemár. Persze gyere csak, nem sietek sehova. Ez jólesett. Emlékszel hogy ismertük meg egymást. Ja. Jó hogy ismerjük egymást.
