Roger Ebert barátommal nagyon szeretjük ezt a filmet. Hétszer láttam, mire Magyarországon szóba került volna egyáltalán, s most úgy vagyok vele, mint a gyarló ember az ő kis titkos felfedezéseivel. Úgy érzed, mások nem látják a fától az erdőt, te pedig több mint a közepéig eljutsz. Ott az avarban találsz egy apró kis patakot. Rájössz, hogy ez a legcsodálatosabb, amit valaha. De mikor az idő elmúltával mások is felfedezik, majd palackozni kezdik, ez roskadni kezd. Az irigység csúnya dolog, de rátalálni valami tényleg jóra, ami jelent neked valamit, túl csodás érzés ahhoz, hogy könnyen elengedjük. Tipikus.